Filótás Ház

Cím: 8617 Kőröshegy, Dózsa Gy. 30/F

Napraforgók száma:

Tel.: 84/340-691

Üdülési csekk:

E-mail: -

Ágyszám: 6

Handó Porta

Cím: 7477 Szenna, Árpád u. 30.

Napraforgók száma: 4

Tel.: 06/30-311-4240; 82/484-161

Üdülési csekk: igen

E-mail: handoporta@freemail.hu

Ágyszám: 10

Keltike Vendégház

Cím: 7472 Cserénfa, Fő u. 13.

Napraforgók száma: 4

Tel.: 06/30-901-0490; 82/370-089

Üdülési csekk: igen

E-mail: femargo@kapos-net.hu

Ágyszám: 6+2

Keresztes Vendégház

Cím: 7257 Mosdós, Vörösmarty 2/A.

Napraforgók száma: 4

Tel.: 06/30-223-7951

Üdülési csekk: igen

E-mail: keresztesvendegh@freemail.hu

Ágyszám: 5

Szállásajánló

City Hotel

City Hotel ***
Siófok, Szûcs u. 2.

Tel.: +36 / 84 / 506 - 710, Fax.: +36 / 84 / 506 - 711

Utazás

Skócia

Skócia (angolul: Scotland, skótul: Alba) Nyugat-Európában található, Nagy-Britannia második legnagyobb országrésze terület és népesség alapján. A Brit-sziget északi harmadát foglalja el, délről Anglia, keletről az Északi-tenger, északról és nyugatról az Atlanti-óceán határolja, délnyugatról pedig az Északi-csatorna és az Ír-tenger. Mintegy 790 sziget tartozik hozzá.

Fővárosa, Edinburgh Európa egyik legnagyobb pénzügyi központja. A skót felségvizek nagy területet szakítanak ki az észak-atlanti vizekből és az Északi-tengerből, és alattuk rejlik az Európai Unió egyik legnagyobb nyersolajtartaléka.

A skót királyság 1707. május 1-jéig független állam volt, ekkor azonban az Acts of Union (az egyesülési törvények) politikai unióba vonta az angol királysággal, és ezzel létrejött Nagy-Britannia. Skócia továbbra is külön állam, és saját törvénykezéssel rendelkezik. A skót törvények, a skót oktatási rendszer és a Church of Scotland (Skót Egyház) volt az a három sarokkő, amelyek biztosították a skót kultúra és a skót nemzeti öntudat fennmaradását.

Egyedi jelenség, hogy Skócia zászlaja azonos az egyik kis városa, St. Andrews zászlajával. Az azonosság annyira teljes, hogy e kis városban egyetlen közös zászlót tesznek ki a két eltérő célra.

Little Sparta: Skócia legszebb művészeti alkotása

Több mint ötven galériatulajdonost, művészettörténészt, akciósházak vezetőit és művészeket kérdezett meg a Scotland on Sunday szerkesztősége arról, hogy szakmai véleményük szerint melyik a legfontosabb és legszebb művészeti alkotás jelenleg Skóciában. A megkérdezettek választása Ian Hamilton Finlay művére, a Lanarkshire-i dombok oldalán lévő Little Sparta, azaz Kis Spárta nevű alkotásra, kertre esett.

A megkérdezett művészek és szakemberek három-három művészeti alkotást jelöltek meg egyéni rangsorban, amelyeket végül összesítettek. A Little Sparta lett az abszolút befutó a végeredmény alapján, a második helyen a Charles Rennie Mackintosh’s Glasgow School of Art végzett, míg a dobogó legalsó fokát az úgynevezett korcsolyázó miniszter, azaz Sir Henry Raeburn tizenkilencedik századikban született festménye foglalhatta el. Utóbbi Robert Walkert ábrázolja korcsolyázás közben a Duddingston Loch jegén; a kép jelenleg a Skót Nemzeti Galériában látható.

A győztes Finlay – aki jelenleg 79 éves -, bár a Bahamákon született, szülei mindketten skótok, sőt a szigetekről vissza is tért Glasgow-ba művészetet tanulni. Az 50-es években még a mezőgazdaságban dolgozott, majd költeményeket és színműveket kezdett írni. 1966-ban Edinburgh mellé, a fővárostól húsz mérföldre lévő Dunsyre-be költözött feleségével – a mai napig ott élnek. Ezen a helyen építette meg díjnyertes tájképét templomokkal, emlékművekkel, barlangokkal, tisztásokkal és számos monolittal, fejfával. A Little Sparta jelenleg hét különálló területtel bír és az egyik leglátványosabb kert a brit szigeteken. Fontos kiemelni, hogy Edinburgh azon imázsába, amely Észak Athénjaként mutatja a fővárost, tökéletesen beleillik a Little Sparta.

Magnus Linklater, a Little Sparta Alapítvány elnöke – amely társaság a kert megőrzését és fenntartását szolgálja - a szakértők döntése után úgy nyilatkozott: végletekig megható, hogy ezt az elismerést megkaptuk. Mint fogalmazott: a Little Sparta Skócia egyik ékszere.

Skót öltözet:

A highland dress, vagyis a hegylakók ruházata a legerőteljesebb, legjellemzőbb, legromantikusabb és leghatásosabb szimbóluma Skóciának. Nessie, a vörös haj és a whisky a nyomába sem ér. Ki ne tudná, hogy Skóciában még a pasik is szoknyában járnak, ráadásul a kilt alatt elméletileg nem hordanak sem boxert, sem fecskealsót, csak úgy à la nature rántják magukra a nemzeti dresszt.

Egy ősi mondás szerint „egy skót férfi szoknyában, másfél férfit tesz ki”. És ebben van is valami. Egy skót úriember – legyen az felföldi harcos vagy déli politikus – nagyobb megbecsülésnek, tiszteletnek és elismerésnek örvend, ha nem cicanadrág van rajta, hanem egy családi kilt. Fura, de férfiasabb szoknyában lenni, mint egy kopott farmerben. Sokkal hatásosabb külsőt kölcsönöz viselőjének a kockás ruhadarab, mint bármi más.

A highland dress és a kilt titkai

Erre a legjobb példa az, hogy a kiltet viselő 51-es felföldi hadtestet a német csapatok a legrémisztőbb, a legkeményebb csapatnak ismerték el az első világháború idején. Nem csoda hát, hogy a brit kormány, miután győzelmet arattak Bonnie Prince Charlie felett egyszerűen betiltották a kilt és a tartan viselését, mondván az egyfajta felbujtás, bátorítás egy lehetséges zendülésre. A nemzeti viselet ugyanis egyet jelentett a függetlenséggel. Ha valakin mégis megláttak egy szoknyát, nyomban vagy kardélre hányták vagy fegyenctelepre száműzték

A highland dress formája mindig is a hadsereghez állt legközelebb, ők voltak a hagyomány állandó őrzői. Nekik köszönhető, hogy fennmaradt ez a viselet és életben tartották a kilt legendáját, egészen 1782-ig, amikor is újra engedélyezték a hordását. Ezen időpont előtt ugyanis csak akkor volt engedélyezett a skót ruha viselete, ha az illető belépett a brit katonaság kötelékébe. A dudások voltak azok, akik saját kiltjükben járhattak, annyi kikötéssel, hogy színében és mintájában egyeznie kellett az ezredével. Sokan mégis inkább a halált választották, büszkén vállalták a szenvedést, de népük szimbólumától nem voltak hajlandók megválni.

Amit a skót táncról röviden tudni illik

A skót tánc, vagy ahogy világszerte ismert, a "Scottish Country Dancing", mely több évszázados múltra tekint vissza, sokféle hagyományt magába olvasztva fejlődött ki. A 17. századi Angliában I. Erzsébet udvarában divatba jöttek a vidék táncai, az úgynevezett "Country Dance"-k, melyeket gyakran skót illetve ír dallamokra táncoltak. Az elnevezés egyesek szerint a "Contredanse" kifejezésből származik, mely azokat a táncokat jelölte, ahol a táncpartnerek egymással szemben helyezkedtek el.

Később a "Country Dancing" egyre népszerűbb lett, nemcsak Angliában, hanem a többi nyugat-európai országban is, elsősorban a királyi udvarokban és a nemesség körében. Ebben az időszakban több táncgyűjtemény is kiadásra került, melyek útmutatót nyújtottak a különböző táncokhoz, illetve tartalmazták a tánchoz tartozó zenéket is. Ezek közül talán a leghíresebb az 1651-es kiadású John Playford Gyűjtemény, mely egyben az első ilyen jellegű kiadvány is.

Skóciában ez a táncfajta csak a 18. századtól vált igazán népszerűvé, ekkorra tehető az első skóciai "Assembly Room"-ok (tulajdonképpen báltermek) megépülése. Edinburghban az első nyilvános "Assembly"-t 1723-ban rendezték meg, mely már inkább a tehetős városi polgárság mulatsága volt, mint a nemességé. Ekkor a "Country Dance"-ek még nem rendelkeztek skót jellegzetességekkel, inkább a zenék alapján kapták a "skót" jelzőt.

A 18. századi Skóciában az úgynevezett "Reel"-ek is közkedveltek voltak, elsősorban vidéken. Ezek 3- illetve 4-emberes nyolcasokból álltak, melyek közé egyéni üdvözlő lépések ékelődtek be. Ezen táncok hagyományai lassan beépültek a "Country Dance"-k repertoárjába, egyedi, skót jellegzetességeket kölcsönözve nekik.

A legjelentősebb hozzátétel a "Country Dance"-khez azonban mégis a strathspey, ez a jellegzetes, pontozott ritmusú, lassú zene volt, mely a 18. sz. közepe táján bukkant fel Skóciában. Itt érdemes megemlíteni Niel Gow nevét, aki a korszak talán leghíresebb hegedűse és dalszerzője volt, és akinek számtalan, máig népszerű strathspey dallam köszönhető.

Skócia nevezetes gasztronómiája:

Skóciai ízelítő

Főleg a Belső Hebridákon, a Lewis és a Harris szigetek nyugati részén, észak és dél Uist-on, Sutherland középvidékén, az Orkney- és a Shetland-szigeteken dívik még mindig az ősi skót háztartás. Ahogyan azt egyszer Anne Epicure írta: ahogyan a csípős és vaskos tőzegillatú füst alászáll, és a rideg hangulatú tájon megjelennek a zord külsejű felföldi marhák, a bohókás birkák és libák; egyre hihetetlenebbnek tűnik, hogy sokan még mindig a maguk által termelt és készített zöldségekből, sajtokból és tejtermékekből élnek. Nomádtípusú életmód ez apró kunyhókban. Hangulatos, varázslatos, de nehéz élet.

Az első és legfontosabb étek a már bemutatott haggis. Attól függetlenül számít nemzeti eledelnek, hogy számos skót szinte egyáltalán nem kedveli, sokkal inkább előnyben részesít mondjuk egy jó zsíros beafsteak-et. A haggis azonban már hagyományos és legendás. Leginkább egy kisgömböchöz hasonlít, amely tulajdonképpen maga a birka gyomra. Ezt később megtöltik mindenféle földi jóval, belekkel, belsőségekkel, majd pedig szépen kifőzik. Olyasmi, mint egy hurka vagy egy kolbász. Igen tápláló étel, története szerint a hegylakók hozták divatba még a korai századokban.

A nomád életet élő felföldiek ugyanis naphosszat a hűvös mezőkön, erdőkben voltak, szükségük volt hát energiára. A haggis pedig mindenképpen energiadús étel. A Robert Burns születése napján megtartott Burns-vacsorákon már hagyományosan csak haggis-t esznek.

Zabpuding

Ha már úgy tartják, hogy a haggis a szegények eledele (ez manapság nem látszik meg az éttermi számlákon), akkor a skirlie-re annál jobban ráillik ez a kifejezés. A skirlie vagy más néven zabpuding szintén tápláló, de annál olcsóbban elkészíthető. Nem kell hozzá más, mint egy kis marhafaggyú, hagyma, zabliszt és némi fűszer, ami éppen akkor hozzáférhető. Nem mondhatni, hogy bizalomgerjesztő így elsőre, de az esős felföldeken, amikor szegénység tombolt, biztos sokan örültek neki.

Whisky: az élet vize

A whisky szó egy ősi gaelic kifejezésből ered. (Nem illik összekeverni a whiskey-vel, erre a skótok igen érzékenyek.) Az „uisge” a „uisge beatha” rövidítése, amely gaelic nyelven annyit jelent: az élet vize. Ezt a kifejezést a 18. században használták először, eredete pedig a latin „aqua vitae”-re vezethető vissza.

Kétségtelenül a skótok életének eszenciája, vize a whisky, hiszen nemcsak hogy kortyolgatni szeretik, de számos helybéli közvetlenül a nemes ital előállításából él. És nem is rosszul. A lepárlás hagyományos módszerét nagy titok övezi minden egyes gyárban, a legenda szerint az ősi receptet még Írországból importálták a skótok és St Patrick terjesztette azt el a 400-as években. A feljegyzések szerint Patrick európai körútja során jutott hozzá a leíráshoz, amelyet később skót barátaival

osztott meg. A történet apró szépséghibája, hogy az 500-as években már egész Európában ismerték a whiskykészítés módját. Igaz, a skótok tehetségét senki sem tudta és tudja felülmúlni mind a mai napig.

Mátra szépségei

A Mátra az Északi-középhegység egyik, vulkanikus eredetű tagja, amely 900 négyzetkilométeren terül el a Cserhát és a Bükk között. Itt található Magyarország két legmagasabb hegycsúcsa, a Kékes (1014 m) és a Galya-tető (965 m). Kiterjedése kelet-nyugati irányban 40–50 km, észak-déli irányban 15–22 km. A Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozik, de formáit a miocén vulkánosság óta már jelentősen átalakították az utólagos szerkezeti mozgások és az erózió. Jelentős érckészlete miatt sokan kutatták kialakulását és vulkanizmusának történetét, de a geológusok között még a közelmúltban is viták zajlottak az egykori kitörési központok hollétéről.

A Mátra több, eltérő arculatú részre tagolódik. Félkörívű nyugati gerince a Nyugati-Mátrával (Muzsla, 805 m) kezdődik, melyet a Cserháttól a tektonikus eredetű Zagyva-árok választ el. A hegység központi része – a Magas-Mátra – hordozza a legmagasabb csúcsokat, bár ezt az elnevezést ritkán használják. A vonulat két fő szakasza a meredek, kőtengerekkel és zárt bükkösökkel borított Mátrabérc és a Kékes tömbje, amelyeket a Nagy-völgy tagol ketté. A Kékeshez közeli Sas-kőtől (898 m) kelet felé Keleti-Mátra néven folytatódik a fokozatosan lealacsonyodó főgerinc, mely végül a Tarna völgyénél ér véget. Dél felé a Mátraalja szőlőkkel borított lankái jelentik az átmenetet a hegyvidék és az Alföld között, míg északon Mátralába hegylábfelszínei ereszkednek alá a Zagyva felső szakaszát övező dombságra.

· Mátrafüred: a Gyöngyöshöz tartozó, 350 m magasságban fekvő üdülőhely mai nevét az 1920-as években kapta. Itt végződik a Mátravasút egyik szárnya; fő látványosságai az 1767-ben épült fogadalmi templom, a Bene-ház, a Palócmúzeum és a Kozmáry-kilátó. A településrész 2005-ben, népszavazáson Gyöngyöstől való függetlenedési szándékát fejezte ki.

· Sástó: Magyarország egyik legmagasabban fekvő tava körül a 60-as évektől kiépült kemping és üdülőtelep. Jellegzetessége az olajfúró toronyból átalakított 50 m magas kilátó.

· Mátraháza: a 650-700 méteren elterülő turisztikai központnál ágazik el a 24-es főút Kékestető felé. Több nagy szálló és a tüdőszanatórium tartozik hozzá, legismertebb épülete az 1930-ban átadott „Pagoda”. Mátraházának Mátrafüreddel szemben nincs állandó lakója.

· Kékestető: hazánk legmagasabb csúcsa körül is kialakult egy üdülőközpont, melynek jelképe a tévétorony és a hotelként működő andezittorony. Meredek északi és lankásabb nyugati sípályája és sífutó útjai miatt – megfelelő hóviszonyok esetén – télen különösen nagy népszerűségnek örvend.

· Galyatető: az ország második legmagasabb hegycsúcsa szintén a második világháború előtt vált nyári és téli üdülőhellyé. Egykori Nagyszállója ma is hotelként működik. A közeli Piszkés-tetőn csillagvizsgáló üzemel.

· Mátraszentimre: az ország legmagasabban (780-810 m) fekvő községéhez tartozik Mátraszentistván, Mátraszentlászló, Bagolyirtás és Fallóskút. Nevezetességeik a tájház, a Három falu temploma és a fallóskúti búcsújáróhely, Szentkút.

Parád: A hegység északi részén, a Parádi-tarna völgyében található falu a Keleti-Mátrához legközelebb eső turistaközpont. Nevezetessége a kocsimúzeum és a parádfürdői gyógyvíz, amelyet palackoznak is. A közeli Parádsasvár kastélyáról híres.